2017. december 12., kedd - Gabriella Polgárok Háza - 1089 Budapest, Visi Imre u. 6. - Telefon: 299-8050 - E-mail: polgarokhaza@chello.hu
Nyitólap
Magunkról
Események
Hírek
Civil Akadémia
Galéria
Videók
Polgári Körök
Interjúk
Jogsegélyszolgálat
Vendégkönyv

2017. december
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Nyitva tartás
Hétköznap 9-17 óra között, valamint rendezvények idején.
Telefon: 299-8050

Kérjük, támogassa munkánkat!
Bankszámlaszám:
10300002-20210799-
00003285
(Szövetség a Nemzetért Alapítvány)
Rendelkezzen
adójának 1%-áról!
Kattintson ide!

Megközelíthetőség

Hírlevél
E-mail:
Ha szeretne havonta programfüzetet kapni, kérjük jelezze a 299-8050-es telefonszámon, vagy iratkozzon fel elektronikus hírlevelünkre!
Ön a(z) 2392330. látogató az oldalon.
Polgárok Háza: Szeretettel köszöntöm Wittner Máriát immár harmadik alkalommal a Polgárok Házában, ezúttal a tiszteletbeli székely cím átadása kapcsán.
Hogy jutott el Önhöz ez a megtiszteltetés, és mit jelent az Ön számára?

Wittner Mária: Tavaly októberben a vizafogó templomnál avattunk egy kopjafát, és akkor említette meg Tábor János úr, hogy ő tiszteletbeli székely. „Jaj, de irigyellek!” – mondtam neki. Ő segített aztán az igénylésben, elküldött egy igénylőlapot, amit kitöltve visszaküldtem. Így hát ma avatnak tiszteletbeli székellyé, ami számomra csodálatos dolog, mert én évek óta kimegyek minden évben a Csíksomlyói búcsúra egy hétre, és soha nem érzem azt, hogy átléptem volna a magyar határt, még akkor sem, amikor 2004-ben az a szomorú esemény, a kettős népszavazás megtörtént. Én ott voltam akkor a szavazókörzetben, és a végeredményt látva sírtam. Megbeszéltem a kolozsvári barátaimmal, hogy együtt lesznek, és várni fogják a telefont, de az eredmény látva még telefonon keresztül sem tudtam szembesülni velük.
Trianont idegenek szabták ránk, de ami 2004. december 5-én történt, azt mi adtuk határon túli magyar honfitársainknak.
Ami mély megdöbbenést keltett bennem akkor, az az, hogy a kormány és a jelenleg regnáló miniszterelnök milyen mérhetetlen aljas módon kampányolt azért, hogy meghiúsítsa ennek a népszavazásnak a sikerét. Én sokszor elgondolkoztam azon, hogy milyen magyar ember az ilyen, vagy egyáltalán milyen lelkületű ember.
Mi azért mégis kimentünk Csíksomlyóra a búcsúba, de volt az emberben egy kényelmetlen érzés; az a legborzasztóbb, amikor mások miatt kell röstelkednünk. És az a döbbenetes, hogy mindennek ellenére iszonyatos nagy szeretettel fogadtak. Fáj nekik, és fájni is fog, de mégis hatalmas szeretettel fogadtak bennünket.
Akkor szerettem volna minden embert megrázni…
Most nem is tudok mit mondani az örömtől, hogy tiszteletbeli székellyé avatnak...
 Tovább >>

Polgárok Háza: Szeretettel köszöntöm a Polgárok Házában Hatvani Sándort, akinek a Vármegyeházak és városházak a Kárpát-medencében c. fotókiállítása januárban nyílt Kiállítótermünkben.
Honnan jött az indíttatás, hogy ezt az anyagot összeállítsa?

Hatvani Sándor: Már egyetemista koromban is képes levelezőlapot gyűjtöttem, nagyon szép gyűjteményem jött össze. Az ötlet onnan pattant ki, hogy milyen rendszerezése legyen a képeslapoknak. A magyarországi képeslapoknál kézenfekvő volt a megyerendszer, határon túl pedig az egykori vármegyék. Közben kerestem a megyeszékhelyeket, megyeházak képeslapjait, és sokat nem találtam közülük.
Van Horvát-Szlavónországgal együttesen 72 vármegye, és nem akadt mindegyikről képeslap. Így fokozatosan elkezdtem szabadságokon, hétvégeken eljárogatni ezekre a helyekre és fényképezni.
Ez a 80-as évek elején kezdődött, tehát 22-24 évig tartott a véghezvitele. Kezdetben nem is gondoltam rá, hogy az összest lefotózom, aztán a vége felé mindig nagyobb bátorságot adott, hogy teljes legyen a gyűjtemény, így jött össze.
A munka 2004-ben fejeződött be olyan értelemben, hogy bizonyos képeket ki kellett cserélni, például a vukovári városházát először 1989-ben fényképeztem, utána a jugoszláv polgárháborúban teljesen szétlőtték a szerbek az épületet (ezt az állapotot 1998-ban örökítettem meg), végül a horvát hatóságok helyreállították és 2004-ben adták át eredeti formájában, nagyon szépen, tehát ez volt az utolsó kép, ami cserére szorult; a kiállításon mindhárom kép látható.
 Tovább >>

"Az udvaron hátratett, megbilincselt kézzel letérdepeltettek bennünket, s úgy kellett maradni legalább egy-másfél órát. Itt hatan-nyolcan lehettünk. Pontosan azért nem tudom, mert semerre sem volt szabad néznünk, fejünket mélyen le kellett hajtanunk, s nem mozdulhattunk.
Közben pszichikai kínzásnak is kitettek, gúnyolódtak velünk, többek között olyan megjegyzéssel, hogy "Na szeretnétek e inkább a Demokrácia központban lenni? Ott jobban éreznétek magatokat?" Természetesen válaszolni egyikünk sem mert, hiszen minden, a rendőrök részére nem tetsző cselekedetünkért ütést kaptunk."
 Tovább >>

Vörös Ildikó esztéta-művészettörténész immár második alkalommal nyitotta meg a Polgárok Háza Képzőművészeti Szalonjának kiállítását. A legutóbbi tárlat, Gergelyné Szőts Erzsébet kiállítása az „’56 papíron, vásznon” címet viselte. Ez alkalomból beszélgettünk vele, akinek fiatal életkorát tekintve 1956-os élménye biztosan nincs, azonban az idei szeptemberi, októberi események rá is hatással voltak.

 Tovább >>

Nemeskürty István, korunk polihisztorának munkássága nem szorul bemutatásra, ez az interjú nem is ezt a célt szolgálja. Gondolatait szeretnénk megosztani az olvasókkal 2006 tavaszán, a választások elõtt. Tovább >>

Polgárok Háza - 2017