2019. szeptember 19., csütörtök - Vilhelmina Polgárok Háza - 1089 Budapest, Visi Imre u. 6. - Telefon: 299-8050 - E-mail: polgarokhaza@chello.hu
Nyitólap
Magunkról
Események
Hírek
Civil Akadémia
Galéria
Videók
Polgári Körök
Interjúk
Jogsegélyszolgálat
Vendégkönyv

2019. szeptember
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30

Nyitva tartás
Hétköznap 9-17 óra között, valamint rendezvények idején.
Telefon: 299-8050

Kérjük, támogassa munkánkat!
Bankszámlaszám:
10300002-20210799-
00003285
(Szövetség a Nemzetért Alapítvány)
Rendelkezzen
adójának 1%-áról!
Kattintson ide!

Megközelíthetőség

Hírlevél
E-mail:
Ha szeretne havonta programfüzetet kapni, kérjük jelezze a 299-8050-es telefonszámon, vagy iratkozzon fel elektronikus hírlevelünkre!
Ön a(z) 3677340. látogató az oldalon.
2006. november 9.
A múlt öröksége, a jövő lehetősége - beszélgetés Vörös Ildikó művészettörténésszel

Vörös Ildikó esztéta-művészettörténész immár második alkalommal nyitotta meg a Polgárok Háza Képzőművészeti Szalonjának kiállítását. A legutóbbi tárlat, Gergelyné Szőts Erzsébet kiállítása az „’56 papíron, vásznon” címet viselte. Ez alkalomból beszélgettünk vele, akinek fiatal életkorát tekintve 1956-os élménye biztosan nincs, azonban az idei szeptemberi, októberi események rá is hatással voltak.

- A megnyitón kihangsúlyozta, hogy nem érzi jogosultnak magát ’56 kapcsán beszélni, végül mégis elfogadta a felkérést…
- Természetesen ’56-os élményem nincs, mivel akkor még nem születtem meg, sőt, még csak tervbe sem voltam véve. Így csak a korábbi generáció elbeszéléseire és a témában megjelent könyvekre tudok támaszkodni, de ez év októbere óta másképp tekintek az ötven esztendővel ezelőtti eseményekre. Megértettem.

- Van-e személyes élménye napjaink eseményeiről?
- Magam is kint voltam a budapesti utcákon, már a tüntetések első napján is. Megdöbbentő volt látni, átélni, hogy a békésen éneklő tömegbe könnygázgránátot lőnek és vízágyút fordítanak felénk. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy csurom vizesen, elgázosítva, gumilövedék záporban tovább danolászott volna, az minimum mazochista kell, legyen. Már akkor világos volt, hogy provokáció történt. De senki nem hitt nekem, főként, ha csupán a médiumok híradásait nézte. Azóta viszont már más a helyzet, mert láthatták hová fajultak az események.

- Újságíróként talán nagyobb objektivitással tekint az októberi eseményekre, mint mások…
- Nézze, mindannyian elsőként emberek vagyunk, akiknek vannak érzései. Politikai, vallási és egyéb hovatartozástól függetlenül is elfogadhatatlan, ami történt. A világban még ma is csak elviekben létezik szólásszabadság, ezt újságírói tapasztalatból mondom.

- Két egyetemi diplomával egy fiatalnak milyen lehetőségei vannak a munkaerőpiacon?
- A diplomák mellett más végzettségeim is vannak, ezek ellenére nagyon nehéz megfelelő munkát találni. Munkahely akad számtalan, de a munkáltatók nem tudnak fizetni. Nagyon sokan dolgozunk ingyen is itt-ott, mert abból is tanulunk és tapasztalatokat gyűjtünk, de szülői segítség nélkül nem tudnám fenntartani magam. Édesapám és édesanyám már nem fiatalok, de betegen is éjt nappallá téve robotolnak, komoly példát állítva elém. Attól tartok, ezt nem fogom tudni meghálálni nekik, de valaki azt mondta, hogy a belém fektetett munkájukat a következő nemzedéknek kell átadnom, a leendő gyerekeimnek és a többi kis léleknek. A barátaim sorra hagyják el az országot, mert külföldön jobbak a lehetőségek. Én kitartok, amíg lehet, mert magyar vagyok, itt van az otthonom – és ezen többet értek, mint azt a szó kifejezni képes.

- Mit jelent Ön számára magyarnak lenni?
- Az ember nem attól lesz magyar, hogy ebbe az országba született, vagy itt él, de még csak nem is attól, hogy magyarnak vallja magát. Sajnos, a többség még ma sem tudja, hogy nekünk több ezer éves történelmünk van, hogy a mondáink nem mesék, hanem a múltunk, hogy a nyelvünk a legtökéletesebb struktúra szerint épül fel, hogy régi motívumkészletünk komoly tartalommal bíró jelrendszer, hogy a legtisztább génekkel rendelkezünk, és a sort hosszan lehetne folytatni. Olyan kincs birtokosai vagyunk, melyet fel sem fogunk! Válaszolva a kérdésre, magyarnak lenni nemcsak a legcsodálatosabb dolog, de a legnagyobb felelősség is, hiszen nekünk kell megőrizni és továbbadni ezt a felbecsülhetetlen örökséget.

- Hogyan lehet beilleszteni ezt az örökséget a mai világunkba?
- Erre csak akkor leszünk képesek, ha megértjük azt. Sajnos a mai felfogás olyan távol van őseink világnézetétől, hogy nem alkalmas a magyarázásra. A világot az idők során feldarabolták: vallásra, politikára, jogra, magánéletre, stb. Ezek önálló életet élnek, saját törvényekkel, melyek sok esetben, szöges ellentétben állnak egymással. A régi világ nem ilyen volt. Nem voltak elkülönítve az életnek ezen területei egymástól, nem is kellett külön névvel illetni őket. Kiegészítették egymást és egységet alkottak. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy úgy beszéljünk a jogról, hogy közben a vallások minden törvényének eleget tegyünk, vagy úgy politizáljunk, hogy közben alatta Istent is értsük.

- Ez a fajta politika tehát kizárta a hazugságot?
- Ez csak a mai ember számára különös. De nem csak a politikában volt ez érvényben, hanem az élet egész területén. Ha valaki hazudik, vagy csak nem mondja el az igazat, nem megkíméli a másikat, hanem sokkal nagyobb fájdalmat okoz neki. Éppen ezért tartom olyan fontosnak az őszinteséget, bármiről is legyen szó.

- A művészeknek vagy az értelmiségnek is őszintén ki kell állniuk a véleményük mellett, esetleg meg kell, őrizzék pártatlanságukat, vagy ellenkezőleg, társadalmi felelősségük, hogy állást foglaljanak a politika eseményei kapcsán?
- Kitűnő színművészünk, Eperjes Károly válaszolta ugyanerre a kérdésre, hogy nem csak lehetősége, de kötelessége is a művésznek a politizálás. Hiszen a kifejezés nem jelent mást, mint a polis-szal, azaz a közösséggel, annak dolgaival való foglalkozást. Mivel pedig mi részei vagyunk ennek a közösségnek, nem is tudjuk kivonni magunkat a politizálás alól. Ilyen egyszerű. Szavazni például nem lehetőség, hanem kötelesség. De ahogy említettem, a világ megváltozott, és a politika kifejezését sem eredeti értelmében használjuk már, ez is negatív előjelet kapott, mint oly’ sok más.

- Van-e valamilyen kötődése a közösség új keletű csoportjaihoz, a polgári körökhöz?
- Sajnos, az a tapasztalatom, hogy olyan emberek is tagjai a polgári köröknek, akiknek semmi keresnivalójuk nincsen ott. Én hivatalosan nem tartozom sem párthoz, sem polgári körhöz. Viszont több polgári egyesülettel és szervezettel kapcsolatban vagyok, és megteszem, amit kell.

- Milyen kiutat lát mai helyzetünkből?
- A változás kapujában vagyunk. Nem azért, mert oda jutott a helyzet, hanem, mert megérett rá a nemzet. Két lehetőség van: a nemzetet erősítjük, vagy elmenekülünk. Akik félnek, az utóbbit fogják választani. Ezek az emberek nem merik felvállalni a tetteiket és azok következményeit, de elítélni nem lehet őket emiatt.

- Hogyan lehet meggyőzni őket?
- Győzködésre semmi szükség, idővel rájönnek, hol a helyük. Egyszerűen csak kevésnek érzik még magukat a feladatra, mert nem ismerik fel, hogy mindig lesz mellettük, aki segít. Az utóbbi időben rengeteg olyan emberrel hozott össze a sors, akikkel „rendes” körülmények között nem találkoztam volna. Véletlenek pedig nincsenek. Minden új találkozás egy újabb lehetőség a kiút felé vezető úton. Rajtunk múlik, hogyan döntünk.

-Köszönjük, hogy elfogadta a felkérésünket.

Kattintson a képekre!
Polgárok Háza - 2019