2017. december 12., kedd - Gabriella Polgárok Háza - 1089 Budapest, Visi Imre u. 6. - Telefon: 299-8050 - E-mail: polgarokhaza@chello.hu
Nyitólap
Magunkról
Események
Hírek
Civil Akadémia
Galéria
Videók
Polgári Körök
Interjúk
Jogsegélyszolgálat
Vendégkönyv

2017. december
H K Sz Cs P Sz V
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Nyitva tartás
Hétköznap 9-17 óra között, valamint rendezvények idején.
Telefon: 299-8050

Kérjük, támogassa munkánkat!
Bankszámlaszám:
10300002-20210799-
00003285
(Szövetség a Nemzetért Alapítvány)
Rendelkezzen
adójának 1%-áról!
Kattintson ide!

Megközelíthetőség

Hírlevél
E-mail:
Ha szeretne havonta programfüzetet kapni, kérjük jelezze a 299-8050-es telefonszámon, vagy iratkozzon fel elektronikus hírlevelünkre!
Ön a(z) 2392307. látogató az oldalon.
2008. május 9.
'56 lángjáról és az anyaország állapotáról - Interjú Szilágyi Ákossal

Az anyaországi polgári körösök keveset tudnak a nyugati szórványban működő testvérszervezetekről. Ezért kerestük meg elektronikus levelezés útján az észak-amerikai polgári köröket, és kerültünk kapcsolatba Szilágyi Ákossal, a New York Polgári Kör alapítójával, akit magyarországi tartózkodása alkalmával szeretettel köszöntök a Polgárok Házában. Hogyan került az Egyesült Államokba, hol él most, és mely városok magyar közösségeivel ápol szorosabb kapcsolatot?

Szilágyi Ákos: 1993 nyarán jutottam ki, azóta New Yorkban élek. Ezt megelőzően Dél-Afrikában töltöttem másfél évet, utána kerültem az Egyesült Államokba.


P.H.: Mióta működik a New York Polgári Kör? Az Ön környezetében még hány polgári kör vagy egyéb olyan magyar szervezet működik, mely a polgári körös értékrendet képviseli?

Sz. Á.: A New York Polgári Kör 2002 óta működik, a Polgárok Házában is be vagyunk jegyezve.
Annak idején, amikor Orbán Viktor felhívással élt, hogy mindenki alakítson polgári köröket, én éppen itthon voltam. Nekem is volt egy baráti köröm New Yorkban, akik hasonló módon gondolkodtak, így amikor visszamentem Amerikába, nevesítettem ezt polgári körnek. A nevesítés követően kiszélesítettük a kört. Jelen pillanatban közel száz címre mennek ki körleveleink.
Tudomásom szerint Tokióban és Európa szerte több helyen is alakultak polgári körök. A tokióiak egy darabig elültek. Most viszont, hogy a www.vilagmagyarsag.com oldalon a Beneš dekrétumok elleni aláírásgyűjtésbe kezdtünk, nekik is küldtem e-mailt. Válaszoltak és feliratkoztak, így most velük is újra kapcsolatban vagyok. Érdekes, hogy az amerikai kontinensen nincs tudomásom egyéb polgári körről. Sok magyar szervezet, kör tulajdonképpen hasonló szellemiséggel működik már évtizedek óta, mint a mi polgári körünk. Ápolják magyarságukat, többségük nyomon követi a hazai eseményeket, és amikor kell, hangot is ad véleményének, közleményekben, nyílt levelekben, esetenként petícióban. Az adott helyzetben ez egy polgári kör feladata itt is, a tengeren túl. Ezekkel a szervezetekkel nagyszerű a kapcsolatunk Csak két példa a közelmúltból. A múlt év végén a Morvai bizottság járt nálunk. Az USA-ban öt, Kanadában két városba látogattak el. A teljes szervezés ennek a jó munkakapcsolatnak a gyümölcse csak úgy, mint az idén április 19-én lebonyolított Benes demonstrációk. New York, Los Angeles és Toronto együtt hallatta hangját.
Mint ismeretes, a németországi Hunnia Baráti Kör kezdeményezte a petíció átadását az EU parlament részére. Javaslatomra ezt a Strasbourg-i petícióátadást kiterjesztettük a világ teljes magyarságára. Így került sor a petíciók átadására a szlovák külképviseletek számára is. Megépítettem a www.vilagmagyarsag.com oldalt, ahol majd 40 ezer aláírás gyűlt össze. Nagyszerű érzés látni egy álom valóra válását. Új reményeket ad számunkra, hogy ebben a hitehagyott világunkban ennyi honfitársunk fogadta el a feléjük nyújtott kezünket az összefogás erejében bízva. Több mint 50 országból érkeztek aláírások szinte minden kontinensről. Ez volt az a momentum, amit az első szlovák reakció is megemlít: diplomáciai nyilatkozatukban világ magyarjainak összefogása fölött érzett aggodalmuknak adtak hangot. Legyen hát ez az akció a követendő és megvalósítható nemzeti összefogás jelképe!
A weboldal természetesen nem áll le. Várja a még hiányzó aláírásokat a Benes petícióhoz s hamarosan egy új ügy mellett is vitorlát bont. A világdemonstrációról az alábbi oldalon találnak színes összeállítást: http://vilagmagyarsag.com/DEMONSTRACIOK/TV.html


P.H.: Milyen gyakran jön Magyarországra és milyen kapcsolatot ápolnak a hazai körökkel?

Sz. Á.: Akikkel én nagyon jó kapcsolatot ápolok, az a bonyhádi polgári kör, akik a Váraljai Találkozásokat rendezik 2002 óta minden ősszel. Egy erdő tisztásán építenek egy óriási nagy sátrat. Mellette a színpadon zajlanak az előadások, hagyományőrző népzenei műsorok.
Fantasztikus, fáradhatatlan emberek. Tudtommal ők állították az első Wass Albert szobrot is Magyarországon. Nagy fajdalmuk, hogy Orban Viktor még nem tudott időt szakítani meglátogatásukra, noha eddig minden évben meghívták
Ezenkívül Szombathelyre invitáltak meg engem előadni, vendégként, hogy meséljek, mi történik New Yorkban – velük állok még személyes kapcsolatban. Más polgári körökkel csak levelező viszonyban vagyok, fizikális kapcsolatban nem. Hende Csabával tartok még személyes kontaktust, aki járt is nálunk.

Az utóbbi időben elég gyakran jövök Magyarországra, most úgy érzem, muszáj jönni: az ország is olyan állapotban van, hogy talán most lehetne valamit lépni. Itt van az emlékmű és a naptár projekt is. Annyi mindent kell intézni, hogy egyre több dolog köt most ide.

Időközben indítottam az iwiw-en egy „IWIW polgari korok’’ oldalt ahol szépen gyűlnek a hazai körök képviselői is. Javaslom mindenkinek, látogasson el hozzánk és lépjen be körünkbe.


P.H.: Számos neves magyarországi személyiség meglátogatta már Önöket. Kérem, említsen néhány emlékezetes találkozást.

Sz. Á.: Lovas Pistát hívtuk ki először, utána jött Hende Csaba, aztán Döbrentey Kornél március 15-én, annak idején, amikor a Tilos Rádiónál volt a megmozdulás, és levették a repülőről, mert azt mondta, hogy „rőt szakállú”. Amikor már a repülőre feszállt, jött két-három fogdmeg és leszedték a gépről mondván, hogy ő biztonsági kockázatot jelent a repülő számára.
Valami későbbi géppel úgy sikerült kijönnie, hogy én rohantam ki érte a repülőtérre és a műsor második, felére szünet után estünk be. Vele együtt volt Patrubány Miklós is.
Járt nálunk Bayer Zsolt, aztán később megint kijöttek Lovas Pista és D. Horváth Gábor a Nemzettől, legutóbb pedig Morvay Krisztina és a CJB volt nálunk. Azt hiszem, ennyi illusztris vendégünk volt.

Amikor pedig jött Dávid Ibolya tavaly New Yorkba, kiraktam a táblát, hogy nemzetárulásért nem jár taps New Yorkban… A videóját meg lehet nézni a honlapon: www.newyorkpolgarikor.com.
Feltettem a kérdést, hogy felelősnek érzi-e a magát a kilőtt szemekért azzal, hogy támogatta Demszky Gábort a hatalomban maradásban, így teremtve meg lehetőségét az ismert eseményeknek. Az volt a válasz, hogy ő nem érez semmi felelősséget az agyonvert és a megsértett rendőrökért, és ő nem támogatta Demszkyt.

Ezt megelőzően, korunkat mintegy évvel megelőzve, 2005 október 5-én a Hagyatékőrző Egyesülettel csináltunk Gyurcsány látogatásakor egy tüntetést. A hátsó ajtón volt kénytelen bemenni, grafitik, szemetes zsákok és otthontalanok között. Nem mert szembe nézni 50 emberrel akik akkor elsősorban a kettős állampolgársági szavazásban elfoglalt szerepéért kritizálták.

2003-ban Kovács Lászlóval csináltam egy interjút, amit 26 perc után leállított a szóvivője, mondván, hogy én becsaptam, nem olyan kérdéseket tettem fel, mint megbeszéltük. Erre Kovács is azt mondta, nem engedélyezi az interjú megjelenését, s nekem, amíg ennél a televíziónál vagyok, nem ad többet interjút, és be fog perelni, ha bárhol is leadom. Ezt a letiltást egy futárszolgálat is kihozta nekem személyesen, írásban. Végül is teljes egészében sehol nem ment le az egész interjú, de a beszélgetés eleje és az a diszkriminált jelenet rajta van a honlapon. Külön érdekesség, hogy pont amikor Gyurcsányra kérdezek rá, akkor szakadt el a cérna. Ez is egy emblematikus dolog, mert akkor még Gyurcsány sehol nem volt.


P.H.: 2007 szeptemberében megjelent a 168 órában Önről egy cikk, mely meglehetősen rossz színben igyekezett feltüntetni Önt, többek között kijátszva az örök adut, az „antiszemita kártyát”, melyet a baloldal mindig elővesz, ha valakin nem tud fogást találni. Ha érdemes egyáltalán említésre méltatni a cikket, mondjon róla néhány szót.

Sz. Á.: Az antiszemitizmussal kapcsolatban nagyon sok ilyen csúsztatás van a baloldali médiában, például a május 9-i Duna-parti tüntetéssel kapcsolatban is, ami engem érintett.
Az általam közzétett felhívás – mely a polgári kör oldalán is fent van – úgy szól, hogy segítsük a szocialista és baloldali nemzettestvéreinket az emlékezés teljessé tételében, és emlékezzünk azokra is, akik megalapították a Dunába lövetés hagyományát. Kun Béla és társai kezdték el, jóval a vészkorszakot megelőzően. A felhívás tehát arra buzdított, hogy menjünk oda és álljunk melléjük – nem ellenük, mégis csak egy ország vagyunk, egy nemzet, – egészítsük ki az emlékezést azzal, hogy ítéljük el Kun Béla halálbrigádjait is. A táblákon is ez szerepelt, és egy szó felszólítás nem volt benne, hogy lökdössük be a zsidó embereket a Dunába, és csak mi emlékezzünk - ahogy az újság ezt állítja.
A 168 óra teljesen kifordította az eredeti szöveget, és utána még egy csomó csavart is beletett, hogy antiszemitává tegye a dolgot, pedig erről abszolút nem volt szó, erre kínosan ügyeltem.
Az, hogy kikből állt Kun Béla és csapata, tudjuk. Ha felejteni kell, felejtsünk együtt. Ha viszont emlékezni szólítanak az idők, az is tegyük ugyanúgy.
Az úgy nem jó, ha csak egy irányban lehet haragudni, az nem tetszik.
Van egy olyan sora a cikknek, hogy „ha valaki Magyarországon zsidózik, akkor mi azonnal meghívjuk előadni”. Szó szerint így van a mondat. A nemzeti oldalon szerintük mindenki antiszemita: van, aki nagyon nyilas, s van aki még jobban.


P.H.: Ön készíti A Magyar Trikolór Tizenkét Hónapja című gyönyörű naptárt is…

Sz. Á.: A www.szilagyiakos.com oldalon majd minden tevékenységemről szó esik. Olvashatnak a polgári körről, az emlékműről, van ott egy Gyurcsány-galéria, ami az én grafikáimat mutatja be stb.
A naptárt már nagyon régóta tervezem. Forradalmunk 50-ik évfordulója hívta végül életre s jelenleg már a 2009-es naptáron dolgozom. Ez lesz a naptár harmadik éve.
.A fotópályázat, melynek 12 legjobb pályamunkájából áll a naptár, minden évben megújításra kerül. A mostani pályázatnak 2008. május 10-i hétvége a határideje.


P.H.: 2006-ban találkoztam az Ön nevéhez fűződő lenyűgöző, rendkívül szuggesztív ’56-os emlékműtervvel, mely a www.56Langja.com weboldalon is látható. A tervről Wittner Mária így nyilatkozott 2006-ban a Népszabadságnak: „’56 igazi üzenete például abban a szoborban ölt majd testet, amelyet Amerikában terveznek, de itthon állítanak fel. Egy falat áttörő tankot ábrázol, amelyet egy Molotov-koktélos gyerek vár.” Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy azt az emlékművet a „vaskefe” helyén kellett volna felállítani, mert ez valóban kifejezi a forradalom lényegét.
Mi lett a terv sorsa, van-e remény köztéri felállítására?

Sz. Á.: Mérvadó művész körök szerint az ilyen epikus, elbeszélő emlékművek ideje lejárt. Tanácsaik szerint a kevesebb néha több. Ennek jegyében volt aki azt javasolta, állítsak fel pusztán egy Molotov koktélt.
Akkor mi fogja megkülönböztetni az antialkoholisták emlékművétől – tettem fel a kérdést? A liberális vaskefe-rajongók tehát nem fogadták osztatlan lelkesedéssel az ötletet. Nekik, mi már építettünk 900 millióért egy kedvükre való gondolat-feledtetőt.
Úgy gondolom, annál egy kicsit beszédesebb alkotást igényel a magunkfajta méltóságos emlékhelyül... Ha gyermekeddel elsétálsz az emlékműhöz, ne azt kelljen magyarázni, mit is kell itt látni. Arról kelljen mesélni, hogy és miért történt az amit itt lát.
A magunkfajták önerőből építik majd fel ezt az emlékhelyet.


P.H.: Milyen anyagból lesz az emlékmű?

Sz. Á.: A téglafal anyaga adott, a Molotov-koktélos alak bronzból lesz. Egy valódi harckocsival volna a leghitelesebb az alkotás. Az emlékmű egy téglafalon áttörő tankot ábrázol, melynek orra a törmelékeken a magasba emelkedik, és éppen az átbillenés előtti pillanatban van; alatta pedig egy pesti srác áll, Molotov-koktéllal a kezében, az elhajítás előtti pillanatban.
Ez a mozdulat az egész emlékművet mozgóvá s mégis feszülten statikussá teszi. Nem tudjuk, ki fog győzni és talán soha nem is fogjuk megtudni, hisz ez a küzdelem – ha szellemi síkon is - a mai napig folyik a ránk zuhanni készülő, hatalmas erőkkel szemben .
Most terveztünk hozzá egy amfiteátrum-szerű építményt is: amíg sétálsz az emlékmű felé, és nem veszed észre az amfiteátrumot, addig azon az úton jársz, ahol a Pesti srác küzd; az emlékmű a macskaköves utat egy kicsit megtöri, de azon túl megy tovább. Az emlékművet alkotó színpadnak rojtos a széle: a történelemből kitépett pillanat. Az amfiteátrum félköríveinek lépcsőin mehetünk le a színpad elé, ahol olyan perspektívában állhatunk a Pesti srác mögé, hogy mi magunk is részesévé válunk az eseménynek. Átérezhetjük a zuhanni készülő tank fenyegetését.
A Pesti srác kezében a Molotov koktél egy örökmécses lenne, melynek újragyújtási protokollja a honlapon is olvasható: alkonyatkor, amikor leszáll az este, a lángot egy pillanatra kioltaná egy pap vagy más arra érdemes személyiség, megemlékezvén ezzel a kioltott lelkekről. Egy perc múlva újragyújtanák. Minden este más csoport végezné az újragyújtást, és erre ki lehetne adni 365 díszplakettet, amire lehetne nevezni: cserkészcsapatok, társadalmi szervezetek, erdélyiek, kárpátaljaiak, bárki jelentkezhetne; Idejönnek például busszal 7-en és azon a héten ők végeznék a szertartást.. Ezzel is élővé lehet tenni az emlékezést. Minden évben 365 embernek, csoportnak lenne élmény, amit egy plakett is megörökítene. Ez a végső elképzelésem.


P.H.: Hogyan támogathatják a terv létrejöttét honfitársaink?

Sz. Á.: 2007. februárjában megalakult az ’56 Lángja Közhasznú Alapítvány (az adatai alább olvashatóak). Vannak tárgyalások pesti elhelyezésről, ezek még nem hivatalosak, de nem reménytelen a helyzet. Addig viszont jó lenne, ha minél többen, nem is nagy összegekkel, akár 100, 500 vagy 1.000 forinttal támogatnák az alapítványt; ezzel egy akaratot fejeznének ki, és a befizetéssel kitörölhetetlenül és igazoltan letennék a voksukat a terv mellett. Ez olyan aláírásgyűjtés, kvázi népszavazás jelleggel mehetne, mindenki fizet az aláírásáért 100 forintot, és mi elmondhatnánk, hogy ennyi ember támogatja az emlékmű megvalósulását.

Persze költsége is van az alapítványnak, amihez jól jön a segítség, de az akaratunk kinyilvánítása a legfontosabb.


P.H.: Köszönöm szépen az interjút, , és további jó munkát, jó erőt kívánok.

Én pedig köszönöm szépen a lehetőséget, hogy ezekről beszélhettem.

***

56 Lángja Alapítvány
1015 Budapest, Batthyány u. 46. III. 3.
Adószám: 18126006-1-41

A bankszámlánk adatai az alábbiak:

10300002-10313658-49020015
MKB Bank Nyrt.
SWIFT: MKKB HU HB



'Sigmond Bertalan

Linkek
Szilágyi Ákos honlapja
A New York Polgári Kör honlapja
Világmagyarság - közös útjaink közös világunkban
A Magyar Trikolór Tizenkét Hónapja - honlap a Nemzet Naptáráról
Az '56 Lángja Alapítvány honlapja
Az említett cikk a 168 órából
Polgárok Háza - 2017